2017. február 11., szombat

Yakuza 0 Zero ismertető


Vajon a nem túl acélos 5. rész után, mire számíthatunk?
Egészen 1988-ig kell visszarepülnünk az időben a válaszért.



Kazuma Kiryu fiatal jakuzaként tevékenykedik Kamarucso-ban, a Dojima család szolgálatában. Ám az egyik pénzbehajtása balul sül el, és az adós meghal. A feljebbvalók szigorú fenyítés mellett utasítják Kazumát, hogy adja fel magát a rendőrségen, és vállalja önként a börtönt, a család tisztázása érdekében. De Kazuma rájön, hogy felültették, valójában egy belső hatalmi harc áldozata lett. Ebben a sarokba szorított helyzetben, kénytelen olyan döntést hozni, amivel az egész Tojo klán célpontjává válik, és egy kilátástalan hajtóvadászatba sodorja magát.

Majima Goro eközben Sotenbori-ban tengeti életét, egy népszerű éjszakai klub menedzsereként. A fényt és pompát azonban csak látszólag élvezi. Valójában egy kalitkában él, állandó megfigyelés alatt, így nem tudja elhagyni a várost. Parancsmegtagadásért drága árat fizetett. Főnöke Shimano, fél szemére megvakítatta, és száműzte a családból, vezeklésül rengeteg pénzt kell visszafizetnie a klub sikeres működtetésével. Végül mégis kap egy esélyt, hogy újra jakuza lehessen, ha megöl egy célszemélyt. Majima, már annyira eltökélt, hogy a gyilkosságtól sem retten vissza, mégis újból kockára teszi az életét, amikor a döntő pillanatban meginog.

Ez a fickó sosem tanul a verésből
Nehéz spoilermentesen írni a történetről, hisz a Yakuza minden apró részletének fontos szerepe van a teljes történet kibontakozásához, és szinte minden dialógusnak súlya van. Ezt magának a játékosnak kell megélnie, hisz ez a sorozat legfőbb erőssége. A sorozat előzményeként szolgáló Yakuza Zero, a 80-as évek Japán alvilágába kalauzolja a játékost. A szériából már jól ismert, két karizmatikus karakter korai éveit meséli el, de már a Tojo klán tagjaiként. A történetük két különböző, de párhuzamos szálon fut, ami a történések haladtával egyre jobban összefonódik, és teszi mindezt úgy, hogy közben a két karakter végig nem találkozik. Egy nagyon jól felépített, és erős történetvezetést sikerült a készítőknek megírni. Eleve sokkal könnyebb volt követni két karakter cselekményét, és összefűzni a történetet, mint mondjuk az utóbbi részek, 4-5 fős szereplőgárdájáét. Valószínűleg ez lehetett az egyik oka, hogy a mennyiség a minőség rovására ment.

Maga a rendezés is sokkal jobban sikerült, már az intró alatt éreztem, amikor remek zenei aláfestés kíséretében, Kazuma vérmaszatos arccal végigsétál az utcán. De a dramaturgia is sokkal hatásosabb. Egy-egy beszélgetésnél, vagy helyzetnél valóban érezni lehet a feszültséget, és a történések súlyát. Mondhatnám úgy is, hogy filmszerűbb az élmény, mint eddig. Kazuma és Majima is látható karakterfejlődésen megy át, a sárkány és a veszett kutya ébredése ez. Az alázatot és engedelmességet fokozatosan felváltja, a róluk már korábban kialakult kép. Mindamellett hogy a Zero talán a legjobb, legerősebb történetvezetést produkálja komoly drámai részekkel, nem szakított a régi recepttel. A Yakuza világa most is valós és valótlan, dráma és komédia között balanszol. Azért ez a két véglet jól elválasztható, míg a fő sztori vonal komolyabb hangvételű, addig a mellékküldetések szinte mind humorosak. Mondanom se kell, hogy a játék alapja, mozgatórugója, ezúttal is a pénz.

Nem is lehetne rosszabb az időzítés
A harcrendszer gyakorlatilag a régi, bár most kevésbé éreztem dinamikusnak a verekedést. A lényeges változás a fejlődésben van. Karaktereink három testreszabott harcstílust sajátítanak el, ezek harc közben bármikor váltogathatók. A különböző mozdulatokat újfent egy táblázaton aktíválhatjuk pénzzel, vagy mesterektől tanulva. Az újítások ellenére, maga a harc véleményem szerint nem sikerült annyira jól, mint az elődöknél. Főleg a counterattack rendszer nem igazán működik, és a heat action mozdulatok sem mindig aktiválódnak. Szerencsére a harc kellően brutális és látványos maradt, mint ahogy eddig is.

Maga a játék grafikailag nem tűnik nagy ugrásnak a PS3-as részekhez képest. Mindössze élesebb lett a kép, kevesebb a rece, valamivel szebbek a textúrák, az összhatás végtére is rendben van. A zenékről viszont csak pozitívan tudok nyilatkozni, a 3. rész óta végre megint telitalálat. A verekedős részek szokásos grunge-os témái mellett, rengeteg zene idézi a 80-as éveket. És ha már 80-as évek, mobil nincs, személyhívó csipog, ha telefonálni kell. A városkép is értelemszerűen máshogy fest, nem épült fel még a Millenium Tower, és a Kamarucso Hill sem. A neonváros utcái trehányabbak, több a szemét, arcade gépek a boltok előtt, és több a részeg! A játéktermekben Space Harrier és Outrun. Még egy MegaDrive is feltűnik. És persze diszkó mindenek felett!

Vajon mi nem stimmel ezzel a képpel?
A tartalom ezúttal is lenyűgöző, újra kaptunk valamit a pénzünkért, a 100+ játékóra garantált! Elég említenem a rengeteg mellékküldetést, amik most is szórakoztatóan humorosak. Vagy a rengeteg új, és már ismert egyéb elfoglaltságot, mint például a csajbirkózás, az ingatlanbiznisz, a játékterem, a billiárd, a baseball, a darts vagy a horgászat, még felsorolni is nehéz. Egy külön ismertetőt érdemelne az egész, amit később valószínűleg meg is írok majd, ha ezeket mind részletesen kipróbáltam. Mindent összegezve, a Yakuza Zero egy nagyon jól sikerült rész lett. Történetben és rendezésben talán az eddigi legjobb, a teljes körítés is pozitív, egyedül a harc dinamikája nem sikerült annyira jól, de szerencsére a játszhatóságot komolyabban nem érinti. Végszóként még annyit mondanék, hogy az 5. rész után úgy éreztem, hogy ideje nyugdíjba küldeni a sorozatot. Mégis ezzel az előzménnyel nagyon jó irányba terelték a szériát. Ha az első rész remake-je, a Kiwami is ebbe az irányba tart, akkor szeretettel várom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése